Cinca

 A hét egyik híre volt, hogy már legalább 800 000-en küldték vissza a  kérdőívet az alkotmányozásról, és hogy Szili Katalin is megtekintette a papírok feldolgozását. Pár nappal előtte képekben is megmutatták, hogy digitalizálókkal hogyan automatizálják az űrlapok kezelését. Már ekkor kétségeim támadtak, hogy az én válaszküldeményemmel (élve az ingyen feladható válaszborítékkal) mit fognak majd kezdeni. Aztán Szili megmondta a tutit: az érvényesen visszaküldött kérdőívek 96%-os aránya jelzi, hogy ..... Szóval az én véleményem érvénytelen legalább egy "fontos" ember szerint. Ennek örömére alább közzéteszem a majd kétoldalas szabadszöveges válaszomat, hátha legalább a netes közösség feldolgozza:

Vélemény az alkotmányozásról

Ha igazán tartozunk valamivel 1956 hőseinek és mártírjainak, az inkább egy rendes „ügynöktörvény”, hogy ne szaladgáljanak még ma is egykori tartótisztek és SZT tisztek akár mai parlamenti pártokban, és főleg ne a mai titkosszolgálatokban. Jó törekvés, hogy minden magyar állampolgár részt vehessen az új alkotmány előkészítésében, de nem hiszem, hogy egy ilyen buta kérdőív a viszonylag gyors tempó közepette megfelelő módját jelenti ennek a részvételnek. Az idejétmúlt állami intézményrendszert sem a mai alkotmánynak köszönhetjük, hisz abban csak nagyon alapvető fontosságú intézmények (parlament, kormány, köztársasági elnök, bíróságok, stb.) vannak általánosságban definiálva. Az idegesítő magyar bürokráciát más törvények működtetik (közbeszerzés), az elavult hétköznapi viszonyokat szintén (polgári törvénykönyv). Összességében tehát a mai alkotmánynak csak a címe a fő gyengéje, nem a tartalma. És most egy olyan kétharmados parlamenti többség készül új alkotmányt készíteni, amelyik máig nem rendezte a parlament alkotmányos mulasztásait, noha már több hónapja lett volna rá, és módjában állt volna.

Nem értek vele egyet, hogy a törvényhozásra felhatalmazott országgyűlés alkotmányozzon. 20 év után már azt a jogát is vitatni lehet, hogy módosíthat az alkotmányon. Ez a két funkció (alkotmányozás és törvényhozás) nagyon más érdekek mentén működik, más megfontolások kerülnek előtérbe, ezért egyazon testület nem lehet alkalmas a két feladat egyidejű ellátására. Továbbá, az általános választásokon nem alkotmányozásra adtak felhatalmazást a választók. Ez legfeljebb a kormánypártok szavazóiról tételezhető fel, ha olvasták egyáltalán azok programját olyan részletességgel. A többi választó, akik másra szavaztak, vagy nem szavaztak, nem alkotmányozási szempontok alapján döntöttek, mivel nem kínáltak fel nekik ezzel kapcsolatos alternatívákat. Lehet, hogy egy alkotmányozó nemzetgyűlés szavazásán más döntéseket hoztak volna, és a részvétel is nagyobb lett volna.

Az alkotmányozás van annyira fontos aktus, hogy erre külön testületet válasszunk a célnak szentelt kampánnyal és hosszabb társadalmi vitával, amelyben nem kérdőívek vannak, hanem a testületbe pályázó szervezetek (nem csak pártok), civilek, tudósok mind ütköztetik a nézeteiket. Ugyancsak fontos lenne, hogy a végterméket a választók közössége népszavazással hagyja jóvá, ahogy ezt sok modern országban tették, akár még ennél valamivel kisebb súlyú esetekben is, pl. EU csatlakozás, NATO csatlakozás.

A kérdőív 2. pontja eléggé ellentmondásos. Pénzügyi korlátokat emelne abba az alkotmányba, amely néhány olyan jogot biztosít ma is, és biztosítana a jövőben is, amely kifejezetten pénzbe kerül. Mi lesz akkor, ha az állam az államadóssági korlát miatt nem lesz képes biztosítani néhány garantált jogot? Régen rossz az az üzenet is, hogy ilyen kimondott korlát nélkül a parlament képtelen (lásd az elmúlt 15 évet) racionálisan dönteni ilyen kérdésekben. Harmadik aggályom, hogy az államadósság, a hiány, stb. könyvelési machinációkkal évekre elfedhető, manipulálható adatok, csak másképp kell hívni egy-két dolgot, és máris nem vonatkozik rá pár szabály.

A kérdőív 4. pontjában nem támogatom a gyermekek utáni plusz szavazati jogot.

Az 5. pont hibája (meg a jogi rendszerünké és a közgondolkodásé is), hogy kiragad egy elemet az állam és a polgárai közti pénzügyi transzferek közül, és nem összességében tekint rá. Szinte teljesen mindegy, hogy adó oldalon, vagy szoctám oldalon támogatja az állam a gyermeknevelést, legfeljebb az adminisztráció, és a döntési szempontok igazságossága változik valamilyen mértékben. Erről alkotmányos szinten döntést hozni teljesen felesleges és félrevezető.

A 6. pont szintén felesleges. Ha ezen a formális intésen múlik a törvényhozás jövő felé megmutatkozó felelős működése, már régen rossz. Ez sem alkotmányos szintű kérdés, nem való ilyen kérdőívre.

A 7. pont kérdése szintén elég gyakorlatias ahhoz, hogy semmi keresnivalója ne legyen egy alaptörvényben vagy ebben a kérdőívben. Ezt egyéb törvényeknek kell szabályoznia. Furán nézne ki annak a definíciója egy alkotmányban, hogy mikor átlátható egy cég tulajdonosi szerkezete.

A 8. pontban szereplő érték eléggé megfoghatatlan, így az is értelmezhetetlen, hogy milyen kötelezettségeket kéne társítani hozzá.

A 9. pont egy vicc. Ilyen védelmet bőven lehet törvénnyel is biztosítani, lásd a mai állapotot. A tényleges védelmet amúgy is a törvény betartatása jelentené, egy alkotmányos kinyilatkoztatás ehhez semmi sem tenne hozzá.

A 10. pontban két konkrét példán kívül mi tartozna még a nemzeti vagyonba? Ilyen definíció nélkül nincs miről dönteni.

A tényleges életfogytiglan kérdését (11. pont) ma is szabályozza a magyar jog alsóbb szinten. Hogy ezt alkotmányos szintre kell-e emelni, részletesebb társadalmi vitát érdemelne, mivel elég komoly súlya van a kérdésnek még akkor is, ha a tényleges életfogytiglannak csak a lehetőségéről van szó, a bíróságok mérlegelése megmarad, ám azt befolyásolhatja a lehetőség deklarálásának jogszabályi szintje.

A 12. pontbeli kérdéskört szintén nem alkotmányos szinten kéne szabályozni. Ezt bőven elég büntetőjogilag szabályozni, és azt betartatni.

Összességében a kérdőív pontjainak nagy részét nem tudom alkotmányos kérdéseknek tekinteni. Ha valaki ezeket megválaszolja, és másról nem nyilvánít véleményt, érezheti úgy, hogy fontos alkotmányos dolgokról nyilatkozott, mert a kérdőívnek olyan formát adtak, hogy ezt hiheti. Ehhez képest több fontos kérdéskör nem szerepel a kérdőíven.

A lakhatáshoz való jog alkotmányos deklarálása időről-időre felmerül a közéletben. Mivel komoly anyagi vonzatai lennének egy ilyen állami kötelezettségvállalásnak, egy mélyebb társadalmi vita nélkülözhetetlen lenne erről. Hasonlóan fontos az egészséghez való jog pontos megfogalmazása, jelentéstartalmának kellő körülírása, mivel ez is hasonló anyagi kötelezettségeket jelenthet. A kérdőívből kimaradt a jelenlegi kormányerők egy része által erősen támogatott keresztényi hivatkozás valamilyen preambulumfélében. Ez ugyan jobbára szimbolikus kérdés, de az alkotmány eleve inkább szimbolikus jellegű dokumentum. Mivel a különféle pártok eltérő nézeteket vallanak erről, nem lenne jó, ha az aktuális politikai erőviszonyok határoznák meg az eredményt, hanem inkább a szavazók például egy ilyen kérdőíven. Vitát lehetne folytatni arról is a kérdőív által, hogy egy- vagy kétkamarás törvényhozást támogatnának többen. Fontos tisztázandó kérdés lenne a leendő alkotmány stabilitása is: ki és milyen feltételek mellett módosíthassa az alkotmányt? Szükségessé tehető pl. a módosítások népszavazás általi jóváhagyása. Ez a témakör sem szerepel a kérdőíven. A véleménynyilvánítás szabadságának pontos határait a meglévő alkotmányos rendszerben jobbára az alkotmánybíróság jelölte ki, mivel az alkotmányos elvek és jogok elnagyolt megfogalmazása ezt nem tette meg. Ez vissza-visszatérő vita tárgya volt a rendszerváltás óta eltelt években. A kérdőív taglalhatta volna azon eseteket, amelyekben a választók korlátozhatónak tartják ezt a jogot más jogok jelentős sérelme miatt. Egy megfelelő társadalmi vita után hiszem, hogy mindenki tudna döntést hozni ilyen összetett kérdésekben is.