Cinca

Valamikor elveszett valami. Talán a második világháború előtt, talán még az elsőben, talán 1947-ben, vagy csak jóval később. És ez a valami azóta sem lett meg. Végignézek a mai politikus generációkon, és a "fejlett" és az "európai" szavak nagyon nem akarnak az eszembe jutni. Sőt, az "elegancia" sem. Mert ugye tőlünk nyugatra sem mindenki angyal, aki politikus lesz. Ott is van korrupció, vannak szélsőségesebb pártok, vannak autokratikusabb vezetők, stb., de valahogy még ők is elegánsabban teszik, amit tesznek.

Például meg is hallgatják egymást. Tessék megnézni egy amerikai elnökválasztási vitát, vagy épp a nemrég aktuális németet! Nincs személyeskedés, és még a moderátor bunkósága ellenére is igyekeznek a kérdésekre válaszolni. Ezzel megtisztelik egymást, a médiát és a választóikat. Továbbá nem sértegetik az őket etető kezet, nem nézik le az embereket, mert legközelebb úgy kirakják őket, mint a macskát ama bizonyos célból. Vannak értékeik, amelyekben hisznek, és nem cserélgetik érdekeik szerint.

De vajon mi olyan nagyon más ott? Nagyobb és tömegesebb a civil társadalmi elvárás? Vagy csak a középosztály igényesebb? Esetleg maguk a politikusok igényesebbek? És mi a helyzet a szomszéd ugyacsak ex-szoci államokban? Miért jár be nagyon más utat ebben is Szlovénia és Csehország? Lehet, hogy mi magyar átlagemberek sem vagyunk elég európaiak, fejlettek és elegánsak, nem csak a politikusaink? Hányan is voltak a rendszerváltás környékén ténylegesen az utcán? És hol vannak most?

Csak a hiányérzet és a sok kérdés van meg, a kiútnak viszont csak halovány jele dereng. Talán a külföldet is megjárt fiatalok majd visszahoznak valamit abból, ami valamikor egyszer elveszett.