Cinca

Néha gondolkodom. Tedd te is azt! És ha lehet, kerüljük a személyeskedő kommenteket: unalmasak, feleslegesek, zavaróak.

2016.10.23. 21:38 bonebear

A mai "pesti" srácok

Ma felelevenítettem magamban mindazt, amit 1956-os témájú könyvekben olvastam korábban, és melyek összetalálkoztak a kormánypárti "pestisrácozás" aktuálisnak gondolt üzeneteivel. Próbáltam magamban felrajzolni, hogy milyenek is voltak valójában az akkori pesti srácok, és milyenek a mai pesti srácok?

Először is egy komoly történelmi ferdítést vélek felfedezni. A pesti srácok ugyanis nem csak pesti srácok voltak. Lehet, hogy a forradalom a fővárosból indult ki, de a vidéki "pestisrácok" nélkül sosem lett volna teljes, és nem lett volna belőle szabadságharc! Azok  a srácok nagyon sokfélék voltak: középiskolások, egyetemisták, munkások, katonák, fiatalok, középkorúak, lányok, asszonyok, stb. Sőt, bizonyára voltak köztük párttagok is, akik szintén változást akartak. Igazságtalan lenne a többiekkel szemben egy szűk csoportot mítoszgyártás címén kiemelni a tömegből.

Azok az egykori tömegek nem Európának üzentek, hanem Moszkvának, egy diktatúrának. Nem propagandát, hanem szabad sajtót szerettek volna. Nem egyenlőbbeket, hanem egyenlő mércét. Sokszínű, demokratikus országot, társadalmi vitákat, megbecsülést a munkának, az embernek, az országnak. És persze mindenek előtt önrendelkezést.

Valahol innen indultunk, és 1989-re oda jutottunk, hogy megint csak mindenféle népek ismét és egyre inkább hasonló dolgokra vágytak, és végül szerencsésen meg is kapták a nagyját. Volt ott egy pesti srác is, aki eredetileg vidékről migrált, és egy nagy beszédben kimondta, amit mások gondoltak. Nem akarta megváltoztatni, ahogyan gondolkodunk, csak olvasott a gondolatainkban. Ma neki üzenünk! A mai pesti srácok és más srácok - merthogy róluk is szó van - ugyanis már nagyon messze vannak tőle. És látszólag messze vannak a régi srácoktól és 56-os emberektől is, és ők is tőlük. A mai srácoknak 56, de már 89 sem igazán élő dolog, hanem főként iskolai tananyag és ünnepség.

Mégis: a mai srácok (szerte a világon) nem üzengetnek Európának, hanem oda vágynak. Oda mennek tanulni, akár lakni és dolgozni is. Élni, szabadon, egyenlő mércék szerint. A mai srácok nem helikopterrel mennek lagziba, hanem fapados repülővel világot látni. Nem szolgálati autóval mennek tömött wellness szállodákba, hanem tömött közlekedéssel a "szolgálati helyükre". A mai srácok nem a parlamentben ülnek, hanem gyári futószalagoknál, számítógépeknél, szerelőcsarnokokban, polcok között, plutok mögött, stb. dolgoznak. A mai srácoknak nincs offshore cégük, nincs luxus karórájuk, nincs állami megrendelésük, nem járnak magánorvoshoz és magániskolába, és nem a budai hegyekből pestisrácoznak. A mai srácok nem akarnak másodrendűek, lenézettek, vagy közrabszolgák lenni. Mert a mai srácok nem annyit érnek, amennyi pénzük van, hanem amilyen emberek. Egy egész országot érnek!

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

http://cinca.blog.hu/api/trackback/id/tr2011832019

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.