Cinca

Az első és legfontosabb dolog, hogy szilárdan határozzuk el magunkban, hogy mindenáron hatalomban szeretnénk maradni, hisz akinél a hatalom, annál a kasszakulcs. Ennek számos okát meg tudjuk jelölni a nép felé is: mi vagyunk az egyszem igazmondó vezér, a látnok, a védelmező, az illetékes elvtárs és Virág elvtárs egy személyben, mindenki más pedig hülye, gonosz, hazaáruló, paprikajancsi, csicska stb. A lényeg, hogy ezt a szükségszerűséget minél több emberrel hitessük el. Az egyetlen és legfőbb feladat biztosítani a saját választási győzelmünket, minden más másodlagos.

Szerencsére választást nyerni sokkal egyszerűbb dolog, mint például érdemben kormányozni. Sok pénz, némi populizmus, félelemkeltés, fenyegetőzés, kirekesztés, uszítás és az oszd meg és uralkodj stratégiai egyvelege tökéletesen megfelel a célnak. Így aztán olyan dolgokra nem is kell időt pazarolni, mint hogy egy mondatnál hosszabb választási programot hirdessünk, problémákat oldjunk meg, vagy vitákba keveredjünk. De nézzük meg részletesen, lépésről lépésre, hogy mik a tennivalók.

1. Alkossunk olyan választási rendszert, amely alapjaiban felborítja az eddigi politikai rendszert és sokszínű közgondolkodást. Ha eddig erősen többpárti volt a közélet és a pátszerkezet, akkor kényszerítsünk ki kétpárti váltógazdaságot. Ehhez tegyük hangsúlyossá az egyéni képviselők választását, és a győztes vigyen mindent egy fordulóval. (Többet fordulni legfeljebb talicskával ér.) Még az is megengedhető, hogy a győztest kompenzáljuk a töredékszavazatok egy részével, szegény pára... Értelemszerűen az egyik nagy váltópárt mi leszünk, a többiek meg ciklusokon át simán ellesznek egymás ekézésével. A folyamat akár még hosszabb távon is fenntartható, ha dobunk némi koncot is közéjük, amin lehet marakodni,vagy akár kamupártokkal is operálhatunk. Ehhez csináljunk kabarét az ajánlási rendszerből és a kampányfinanszírozásból is, ellenőrzésestül.

2. Mivel nálunk az igazság, mások véleménye bár el nem törölhető, de megakadályozható annak terjedése, ne adj isten érvényesülése. Sajnos véleménye mindenkinek van, és nem csak a fociról és a stadionokról, így az élet rengeteg területén kell lépéseket tenni, hogy mindenki magába fojtsa azt. Daráljuk be mindenféle közintézmény függetlenségét: a pénzcsap úgy is nálunk van. Igen, még a bíróságokat is. Privatizáljuk a sajtót közpénzből, akit meg nem tudunk megvenni, azt éheztessük ki a reklámpiacon keresztül. Az anyagi függőség a leghatékonyabb póráz, tudja ezt meg minden közalkalmazott és közmunkás, de még a polgármestereknek és a saját képviselőinknek sem árt ezt az eszébe vésni. Sajnos a mai globalizált világban arról is gondokodni kell, hogy a tőlünk független, természetesen külföldi eredetű nagyobb pénzek csak problémásan juthassanak el a másként gondolkodókhoz. Látszólag az internetet nehéz magunk alá gyűrni, de szerencsére ma már azt is a pénz mozgatja, tehát csak pénz kérdése, hogy azt is uraljuk trollokkal és kamuoldalakkal.

3. Használjuk ki a demográfiai helyzetet is. Arányaiban egyre több a nyugdíjas, egyere több fiatal elmegy, így nincs más dolgunk, mint a félelemre és aggódásra hajlamos mindenkori idősebb korosztályt átcsábítani magunkhoz a többi párttól. Ehhez töbnnyire elég a félig háborús propanganda, egy megfelelő démon, de nem ért néha célzottan ösztönözni egy kis jelképessel a megfelelő ikszelést.

4. Ne alkossunk választási programot vagy más kézzel fogható jövőképet. Ha anélkül is ránk szavaznak, teljesen felesleges. Egyrészt a politológusokat leszámítva senki sem ovlassa végig, másrészt ha nincsenek ígéretek, nincs mit számonkérni. Külön előny, hogy így vitatkozni sincs miről. Még hogy valamiről gárnitszilárdságú, széles körben terjesztett véleményünk legyen. Amúgy is, a vitát feltétlen stigmatizálni kell, főleg kampány idején. Ha már mindenki más vitaképtelen, hisz ők nem mi vagyunk, akkor ez nettó időpocsékolás lenne.

5. A múltat és a jelent is nyugodtan relativizáljuk. Az emberek szeretnek felejteni, hasjlamosak is rá, főleg, ha segítünk nekik rosszul emlékezni. Minden rosszban van valami jó, elég azt a részt kommunikálni. Kevésbé csökken valami jó dolog, kevésbé nő valami rossz, stb.

6. Hagyjuk lezülleni azokat a feneketlen bendőjű állami szerepvállalásokat, amelyek a kiszolgáltatottságot és az esélyegyenlőtlenséget hivatottak csökkenteni, mint például az oktatás, egészségügy, szociális védőháló és egyéb komcsi csökevények. Még jobb,  ha az anyagi kivéreztetés mellett központosítjuk is őket, hisz egy vízfejű rendszer természeténél fogva orra bukik. Az oktatás ezek közül fokzottan is veszélyes, mert növeli az eltérő vélemények számát és minőségét, sőt, a fokozottabb anyagi függetlenség irányába is hathat.

7. Ha mégis attól tartanánk, hogy nem szavaznak majd ránk elegen, keressünk még máshonnan szavazókat. Az sem baj, ha ezek a szavazók nem fizetnek adót az országban, vagy nem élnek benne, nem viselik a szavazataik következményeit. A következménynélküliség népe ebből nem szokott nagy tömegben erkölcsi dilemmát csinálni sem itt, sem ott.

8. Két dudás nem fér meg egy csárdában. A komoly konkurenciát és veszélyt jelentő személyeket válogatás és erkölcsi fenntartások nélkül, személyükben, egzisztenciájukban kell támadni. Ha van rá lehetőség, akár büntetőjogi lépéseket is lehet tenni, úgy is a mi zenénkre táncol a gépezet.

+1. Készüljünk fel arra is, ha valami rejtélyes oknál fogva egyszer nem maradunk nyeregben. Bár a kasszakulcs már nem nálunk lesz, a pénztárcánk még igen. Nincs más teendőnk, mint jól megtömni és biztos helyre tenni. Egyrészt máshoz amúgy sem nagyon értünk, másrészt az efféle tudásnak mindig lesz keletje. Harmadrészt ez annak is megnöveli az esélyét, hogy egyszer újra nyeregbe kerüljünk, hisz az nincs ingyen. Ha már jól "kibankárkormányoztuk" magunkat, akár bankot is vehetünk, csak arra vigyázzunk, hogy ki ne derüljön!