Cinca

A miniszterelnök nemrég a közgázon dicsekedett a válságkezelés eredményeivel. Ha pénzintézet lennék, mint az IMF, én is elégedett lennék. Egyre jobb esélyem van arra, hogy visszafizessék a kölcsönömet. Ennyi érdekelne engem, nem több. Innen nézve rendben vagyunk. Jeles, leülhet. Na de tényleg ennyi kell csak egy jó gazdaságpolitikához pénzpolitikához? Az áthúzás természetesen nem véletlen. Van itt két szó, ami rendszerint nincs szétválsztva tartalmilag. De mielőtt bárki továbbmenne:

nem vagyok közgazdász.

Volt a miniszterelnöki előadásnak egy szép logikai lánca, hogy ha levisszük a hiányt, megnő a bizalom, stb., és a végén megindul az export, megint kell a több munkás kéz, hurrá. Pont.? Értem én, hogy a mostan kormány csak válságkezelésre jött létre, és az említett előadás is csak ezt a részt akarta bemutatni, de én legalább pár mondatban vártam volna, hogy hallok a hogyan továbbról. Ugyanis ott kezdődött volna a pénzpolitika (kiigazítás, megszorító csomag, ki minek gondolja) után a gazdaságpolitika, és úgy általában a sokféle politika. Abban, hogy nem költ többet az állam elsődlegesen, mint amennyit beszed, még nincs stratégia, nincsenek komparatív előnyök, nincs fenntarthatóság, nincs rendszerszintű alkalmazkodás, csak ép ész. (Feltéve, ha van) Az sem gazdaságpolitika, hogy ha levisszük az adókat, pár hónap múlva (Szijjártó, DunaTV) meglódul a gazdaság.

Ha nem némileg szemellenzős pénzügyérek uralnák a közgazdaság nyílt eszmecseréit, akkor szó esne arról is, hogy hogyan működik maga a gazdaság. Vannak ugye a természeti adottságok, van egy emberanyag, és van a piac úgy általában. A folytatást, gondolom a közgazdászok már mondanák is, ha lenne érteleme ilyen alapvető dolgokat elmagyarázni...úgy kb. 8 millió szavazónak. Hogy mire való a szakképzés, miért jó, ha nem költünk el mindent, és marad valami kis hazai befektetnivaló is. A pro és kontra propaganda arról sem szól, hogy a költségvetés bár fontos, súlyozni lehet vele, előnyhöz juttatni bizonyos csoportokat, területeket, de nem lehet vele reformálni (alkalmazkodni!). Igen, azokat a nagy mumus állami újraelosztó rendszereket, amik sokba kerülnek, mégsem hatékonyak, mert rossz a rendszerük logikája, vagy a jó logika nincs jól működtetve. Ezen a téren nagyon sok adóssága van a politikai osztálynak... És tényleg ezek azok a területek, ahol nem kéne négyévenként megváltani a világot.

Ok, lehet mondani, hogy azért eddig is elvoltunk valahogy. Kicsit sárga, kicsit savanyú, de elvan. Csakhogy így sosem fogunk felzárkózni...hova is? Már megint egy meg nem történt vita. Hova is tartunk? Szeretnénk sok GDP/főt? Biztos nagyon boldogok leszünk tőle, már ha marad rá időnk. Másik véglet is van. Ezt pici pártok preferálták/-ják. Működhet egy olyan modell is, hogy főleg agrárország vagyunk, csak akkor tessék elfelejteni a nagy GDP-t. Én valahol a kettő között látnám szívesen magunkat, mondjuk agáripari ország erős szolgáltatószektorral pár kicsi de ütős high-tech céggel. De bármit is akarunk, minél több munkaképest embernek kell majd hasznos (érthető szó szerit is) munkát végeznie.

A jó munkaerő viszont nem magától terem. Most már szerencsére mindkét oldalról halljuk a szlogent, hogy vissza kell adni a munka becsületét/munka alapú gazdaság kell. És itt kb. ki is merült a kommunikáció, na meg minden más is. Ezekhez a célokhoz ugyanis kulcsfontosságú többek között az oktatás. Legalább 10 éve lehet olvasni kevésbbé olvasott sajtótermékekben, hogy hiány van sokféle szakképzettségű emberből, és hogy valami nincs rendben a szakképzésben. Az utóbbi évek termése, hogy a nem szakképzésben is baj van középszinten bizonyosan. Nem egy év alatt romlott el, és nem is egy év alatt fog megjavulni a helyzet, stratégiát kell majd váltani, mert a mostani valahogy nem vált be. Én azt szeretném, ha erről hangsúlyosan szólna majd a kampány, az oktatás minden szintjéről. Vagy legalább legyen egy sokpárti konszenzus.  

Akkor lennénk igazán jótanulók, ha a rövidebb távú érdekeink mellett egyszerre foglakoznánk a hosszabb távúakkal is. (És most csak egy témára koncentráltam, pedig lesz még ilyen: energiapolitika és természeti erőforrások)